Ritka eset: macska húgykő

Briós cica nagyon szép és kedves tricolor nőstény macska, akinek problémájával már hosszú ideje küzdött a gazdi, mikor hozzánk érkezett.  Briós lakásban tartott macska, WC-be szokott üríteni, azonban a felvételkor már hónapok óta azt tapasztalták, hogy nem az alomra, hanem mellé és másutt is mindenhova a lakásba vizel, ráadásul néha véreset.

Meglepett, hogy a gazdi azt mesélte, a cica fájdalmat vizeletürítéskor nem jelez, testtartása rendes, nem nyávog, mégis gyakran és véreset pisil. Ez azért volt érdekes, mert a cicáknak van egy sajátos, nemrégiben leírt betegsége, amely a húgyhólyag erős gyulladásával jár (Feline Idiopathic Cystitis, FIC). Ez a betegség általában sem ritka, csak lakásban tartott cicák között még gyakoribb. A saját cicám is ebben szenved. A húgyhólyag-gyulladás miatt a legjellegzetesebb tünet a rendellenes helyekre gyakran történő vizeletürítés, amely a gyulladás miatt sokszor véres. Azonban Briós esete mégis érdekes volt, hisz a kórkép mindenben „ráillett”, kivéve, hogy FIC esetén az elsődleges ok a gyulladás, amely természetesen fájdalommal jár. Ez sokszor csak úgy tűnik fel, hogy a cica – mivel állandóan úgy érzi, vizelési ingere van – gyakran futkos az alomhoz és ott eredménytelenül kapar. Ilyesmiről a gazdi Briós esetében nem számolt be.

FIC esetén nagyon gyakori, hogy a húgyhólyagban homokszerű üledék is képződik, ami további irritációt okoz és fenntartja a gyulladást. Ilyenkor ultrahang vizsgálattal a feketén mutatkozó vizelettel telt húgyhólyagban úgy látjuk az üledéket, mint a hóesést.

 Első alkalommal a gazdi nem akarta kitenni Brióst különféle vizsgálatoknak, ezért megbeszélve a lehetséges okok gyakoriságát, gyulladáscsökkentő terápia mellett döntöttünk. Azt is  

„kikötöttem”, hogy ha Briós állapota nem javul, akkor nem halasztható az ultrahangvizsgálat. Sajnos ez történt. Amikor egy héttel később a tulajdonos jelezte, hogy a gyulladáscsökkentő terápia nem hozott változást, már biztosan tudtam, hogy itt valami szokatlannal lesz dolgunk. Végül mégis le kellett nyírni a cica hasát és az ultrahangon meglepődve tapasztaltam, hogy sem gyulladás, sem hópehelyszerű üledék nincsen, viszont három hatalmas húgykő látható. Ez a lehetőség a legkevésbé volt valószínű, mert macskák esetében az előbbi két betegség jóval gyakoribb. Briós az a kivétel volt, ami erősíti a szabályt. Ultrahangon a kövek fehér világító képletenként látszanak, és a kövekre jellemző ún. hangárnyék azonosítja őket egyértelműen. Ez úgy néz ki, mint egy üstökös csóvája, ami a fehér képletek alatt látható. Ennek ellenére megkértem a gazdit, hogy egy röntgenfelvételt is készíthessünk, hiszen a „tét” komoly volt. Ha esetleg mégis csak összeállt homok lett volna a húgyhólyagban, akkor diétával, gyógyszeres kezeléssel fel lehetett volna oldani, míg ha kövekről van szó, csakis műtéti megoldás jöhetett szóba. A gazdi hozzájárult és a röntgenfelvétel egyértelműen megmutatta a köveket. Brióst kórházi kezeléssel készítettük fel a műtétre.

A műtétkor kioperált köveket analízisre szoktuk küldeni, ahol pontosan megállapítják, hogy vegyileg miből épülnek fel. Ez azért fontos, mert az állatnak egész életében ennek megfelelő állatorvosi gyógytápot kell majd ennie. Hál’isten Briós elfogadta ezt az új tápot, így gyógyulása teljesnek vehető.

Ez a történet tanulságos volt számomra, abból a szempontból, hogy milyen fontosak azok a tünetek, amiket a gazdi kérdésünkre elmond. Hisz ilyen apró különbség (van-e erőlködés, vagy más fájdalomtünet ürítéskor vagy nincs), is segíthet behatárolni, milyen irányba induljunk el a lehetséges betegségek felderítésekor. Ráadásul újabb bizonyíték volt arra, hogy a ritkább kórképeket is mindig mérlegelni kell.

dr. Paulina Anna