​Ellenvetések az ivartalanítással szemben

Az állattartók sokszor élnek különféle ellenvetésekkel az ivartalanítással kapcsolatban, a leggyakoribbak a következők:

1.    Sokszor magasnak találják a műtéti költségeket

Ezzel kapcsolatban meg kell fontolni, hogy mekkora gondot jelent az évente kétszer tüzelő szuka vemhesülésének megakadályozása és amennyiben ez mégsem sikerül, mennyibe kerül a megszülető alom felnevelésére fordított összeg. De ha nem szándékoznak megtartani a kölyköket, akkor is mennyibe kerül az esetleges komplikációval járó ellés állatorvosi ellátása vagy a vemhes, szoptató szuka etetése! Kevesen tudják, hogy a kiskutyákat legszakszerűbben 8-10 hetes korban lenne szabad csak új tulajdonosnak adni, erre a korra viszont már 2-3 oltással kéne rendelkezniük.

Tehát, ha gondos állattartóként szeretnénk almot, az jóval költségesebb, mint az ivartalanítás. Ha a szukánkat hosszú éveken keresztül mégis sikerül megóvnunk a nem kívánt vemhesüléstől, akkor is nagyon valószínű, hogy a leírt betegségek egyikében előbb-utóbb megbetegedik. Az említett kórképek állatorvosi ellátása szintén jóval költségesebb, mint az ivartalanítás.  Az ivartalanítás költsége viszont egyszeri, tervezhető összeg, amelyet egy állatra, életének 10-15 éve alatt egyszer kell ráköltenünk.

2.    Gyakori hiedelem, hogy az ivartalanított állat mindenképpen elhízik és ellustul

Valójában ez ilyen formában nem igaz. Az ivartalanított állat csak akkor hízik el, ha a tulajdonos a szükségesnél magasabb energiájú táplálékkal eteti.  Mivel ismert, hogy ivartalanítás után az állat energiaszükséglete csökken, egyszerűen csak annyit kell tenni, hogy a kutya fajtájának, korának és nemének megfelelő, jó minőségű tápot választjuk és abból a tápon feltüntetett mennyiséget adjuk.

3.    A nőstény állatnak legalább egy alkalommal szülnie kell

Még mindig erősen tartja magát a köztudatban az a régi, hibás nézet, hogy egy nőstény állatnak legalább egyszer szülnie kell, hogy testileg-lelkileg ép maradjon, csak utána szabad ivartalanítani. Ennek semmilyen alapja nincsen! A tudomány éppen az ellenkezőjét bizonyítja, ahogy fentebb részleteztük. Ezenfelül nagyon antropomorf az az elképzelés, hogy az állat valamiképpen pszichés értelemben vágyna az anyaságra.

4.    Tartani kell a műtéti kockázattól

A tulajdonosok sokszor tartanak a műtéti kockázattól. Ugyan minden operáció és műtéti altatás hordoz magában némi kockázatot (ahogy az embereknél is), az állatorvos minden műtét előtt részletesen megvizsgálja az állatot, ha szükséges, további kiegészítő vizsgálatot is végez.  Általában egészséges, fiatal állat kerül műtétre.  A modern altatási protokollok, eszközrendszer, gyógyszerek mellett a műtét szinte egyáltalán nem viseli meg az állat szervezetét. A kockázatokról és a szükséges eljárásról a műtéti tájékoztató oldalunkon olvashat.

A nem ivartalanított állatokban igen gyakran előforduló betegségek kialakulási valószínűsége viszont jóval magasabb! Ráadásul ezek orvoslására nincs más lehetőség, mint szintén vállalni a műtéti kockázatot, amely azonban ekkor már nagyobb.

Olvassa el bejegyzésünket a szukák ivartalanítással megelőzhető betegségei és a kanok ivartalanítással megelőzhető betegségei témában!

5.    Ez a természetbe való beavatkozás

Néha a természet rendjébe történő beavatkozásnak élik meg az ivartalanítást. Ezzel egyet lehet érteni, de meg kell jegyezni, hogy a kedvencállat tartás minden része messze elrugaszkodik a természetestől. Nyilvánvaló, hogy nem szeretnénk, ha a természetes szelekció végezne kedvencünkkel, ezért vakcinázzuk, gyógyíttatjuk, chipeztetjük stb. Az ivartalanítás épp ilyen megelőző, az állat védelmét szolgáló beavatkozás.

Összeállította: dr. Paulina Anna