A nyár legfőbb veszélyforrása: a toklász

A nyár legfőbb veszélyforrása: a toklász

A toklász a képen látható egérárpa nevű növény termése. Amikor ez a fűféle kalászba szökken és elszárad, széthullajtja sárgás színű termését, ezt a kicsi, hegyes növényi részt, melyet úton-útfélen látni július-augusztusban.

A toklász apró szálai érdes felületűek, egyirányba álló, apró tüskék borítják, ennél fogva ha valamibe beleakad egy ilyen szálacska, csak előre képes hatolni, mint egy horog, visszafelé nem. E tulajdonsága sok bosszúságot okozhat a kutyák, macskák gazdáinak, leggyakrabban a hosszabb szőrű kutyák érintettek, valamint a lógó fülű fajták, például a spánielek.

Befúródott toklászt a legkülönbözőbb testrészekből távolítunk el, leggyakrabban:

• a lábujjak közé,
• a fülbe,
• a szem kötőhártyájába
• vagy az orrjáratba kerülhet be,

de hosszú, tömött szőrű kutyák (pl.: puli) szőre alatt vándorolva akár a has, hát bőrébe is „fúrhat” járatokat.

A lábujjak közé jutott toklász egyre mélyebbre hatolva súlyos helyi, gennyes gyulladást okoz és jellegzetes fényes felszínű, piros-bordó csomót láthatunk a befúródás helyén. Ezt a területet az állat szüntelenül nyalja és a toklász egyre mélyebbre jut. Az ilyenkor látható gennyes váladékkal telt csomó egy idő után felfakad és úgynevezett sipolyjárat alakul ki. Szerencsés esetben a toklász ezen a járaton át eltávolítható. Amennyiben nem sikerül, dunsztkötést helyezünk a lábra, mely legtöbb esetben segíti a toklász kilökődését. Ha az előbbiekben felsoroltak eredménytelenek, a területet –altatásban – sebészileg feltárjuk és kiemeljük a toklászt.

Ha a toklász a külső hallójáratba kerül, az állat nyugtalan, hevesen rázza a fülét, fejét ferdén tartja, és mellső végtagjaival vakarhatja a fület.

A hallójáratba fúródott toklászt az esetek nagy részében csak bódításban tudjuk eltávolítani – nem egyszer a dobhártyából. Ennek az az oka, hogy a kutyák, macskák hallójárata – szemben az emberével – igen hosszú és L-alakban megtört. Ráadásul a befúródott idegen test fájdalmat okoz az állatnak, ezért gyakorlatiasabb és sokkal biztonságosabb ehhez a művelethez elbódítani az állatot.

A szembe került toklász a pislogással egyre mélyebbre fúródik és sokszor az alsó vagy felső kötőhártya alá kerül, esetleg az ún. 3. szemhéj (más néven pislogóhártya) alá.  A kötőhártya hamar megduzzad, kivörösödik és – mivel az idegen test a szaruhártyát is „dörzsöli” – , súlyos szaruhártya-sérülés keletkezhet. Ezek az elváltozások nagyon fájdalmasak, az állat hunyorít, esetleg mellső mancsával dörzsöli a szemét, tovább rontva a helyzeten.

A szaruhártya sérült területén könnyen megtelepednek a baktériumok, és a befertőződés miatt általában rövid idő alatt gennyes szemváladék jelenik meg. Mivel legtöbbször az elváltozás hirtelen alakul ki és egyoldali, hamar gyanút kelt az idegen test jelenlétére. Általában szemcseppel történő helyi érzéstelenítéssel megtalálható és eltávolítható a toklász, de az esetek egy részében az állat bódítása lehet szükséges. Minden esetben fontos ellenőrizni, hogy a szaruhártyán keletkezett-e hámhiány, ez általában egy speciális festéssel történik.

Talán az orrjáratba került toklász okozza a legnagyobb „galibát”, mert az orrjárat kutyákban, macskákban igen szűk. Ha toklász kerül az orrba, akkor az állat hirtelen és igen intenzíven tüsszögni kezd, ami órákig elhúzódhat. Ekkor előfordul, hogy néhány vércsepp is ürül az orrból. Ha az idegen növényi rész huzamosabb ideig nem kerül eltávolításra, akkor igen súlyos orrgyulladás fog kialakulni, ekkor már nagy mennyiségű gennyes orrváladék látható az orrnyílásban, legtöbbször csak az egyik oldalon. 

Ha sikerül észrevenni az első tüneteket, akkor elsőként fültükörrel (otoszkóp) vizsgáljuk meg az orrüreget, amellyel azonban csak 1-2 cm-re lehet az orrjáratba „belátni”. Sok esetben ehhez is bódítás szükséges, mert az állat nehezen hagyja, hogy a műszer bedugjuk az orrába. Ha a tünetek nem csillapodnak és otoszkóppal nem sikerül megtalálni a toklászt, akkor ún. endoszkópos vizsgálatra van szükséges.

A komolyabb beavatkozások megelőzéseképpen igyekezzünk séta közben elkerülni a toklászos területeket, naponta egyszer „bogarásszuk át“ a kutya lábujjait és fülét, kiegészítve a hónalj- és hastájék átvizsgálásával. A lábujjak, a talppárnák közötti és a fülek belső részén található szőrt nyáron érdemes rövidre nyírni, a hallójáratokból kitépkedni, mivel a toklász így kevésbé tud beleakadni, de van tulajdonos, aki – nem kis derültséget okozva – a sétáltatáshoz zoknit húz a kutya lábára.

dr. Fenyves Ildikó és dr. Paulina Anna