Időskori vestibularis szindróma

A vestibularis rendszer elsősorban az egyensúlyozásért és a térbeli helyzetérzékelésért felelős szerv, amely a belső fülben található félkörös ívjáratokból (ezek az érző receptorok), a központi idegrendszerhez információt szállító idegpályákból és a központi idegrendszerben, agyban található felsőbb irányítási rendszerből (ideg magvak) áll.

Az idiopathicus vestibularis szindróma mind kutyák, mind macskák esetében gyakori, idegrendszeri tünetekkel járó probléma. Kutyák esetében általában idős korban jelentkezik, macskák esetében bármely életkorban. Az „idiopathicus” azt jelenti, hogy nincs ismert háttéroka, nincsen kiváltó tényező, a betegség magától, spontán lép fel és ugyanígy gyógyul is.

Azonban a vestibularis szindrómák egy része nem kiváltó tényező nélküli, hanem valamilyen alapbetegség áll a háttérben. Ezek alapján két csoportba sorolhatjuk a betegséget: ún. perifériás vestibularis ill. centrális vestibularis szindróma. A perifériás vestibularis szindróma esetén a tüneteket középfül-gyulladás, orr-garatüregi szövetszaporulat (polip), pajzsmirigy alul működés okozhat. Centrális vestibularis problémát központi idegrendszeri (agyi) betegségek okozhatnak (fertőző okok, daganatos elváltozások, agyvelőgyulladás, keringési problémák).

A perifériás és centrális tünetek között árnyalatnyi eltérések lehetnek. Az idiopathicus vestibularis szindróma a perifériás csoportba tartozik, a következőkben kizárólag ezt tárgyaljuk.

Leggyakoribb tünetek: a fej oldalirányú tartása, a szemgolyó különböző irányokba történő spontán mozgása (ez lehet oldalirányú, esetleg körbe-körbe irányuló mozgása), egyensúlyzavar. Ez sokszor szédüléssel, hányingerrel, következményes étvágytalansággal jár. Az egyensúlyzavar miatt az állat körív mentén haladhat, vagy akár a tengelye körül foroghat. Ha súlyos az egyensúly zavar, akkor akár járás képtelenné is válik.

A háttérok nélküli, spontán gyógyuló vestibularis szindróma esetén korrekt diagnózis felállításához a fizikális, neurológiai vizsgálat mellett különböző kiegészítő vizsgálatokra lenne szükség, mert a diagnózis kizáráson alapuló. (vérvizsgálat, fülvizsgálat, MR vizsgálat, esetleg agy-gerincvelő folyadék vizsgálata).

A legfontosabb azonban az, hogy bármennyire is ijesztő tüneteket látunk, ha  háttérok nélküli poblémáról van szó, az állat tüneti kezelés (hányinger, étvágytalanság) legtöbbször gyógyul, azonban nagyon fontos, hogy a tünetek teljes megszűnéséhez legalább 3-4 hét szükséges!

Egyes esetekben a gyógyulás után is fennmaradhat egy enyhébb fej oldalra tartás.

Összeállította:

dr. Hermándy-Berencz Katalin