Kutyák és macskák fájdalomcsillapítása

Amikor fájdalmat észlelünk háziállatunkon, hajlamosak lennénk az otthoni gyógyszerkészlet bevetésére, ám ez nagy hiba. Akár kutyák, akár macskák fájdalommenedzsmentjéről beszéljünk is, mindig hagyatkozzunk az állatorvosunkra, hiszen a nem megfelelő szerek használatával akár ártani is tudunk kedvencünknek.

Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött az állatorvostudomány azon ágazata, amely a kutyák és macskák fájdalomérzékelésével foglalkozik. Ma már tudjuk, hogy a fájdalomérzet (mely egyedenként eltérő) két fő komponense a szenzoros érzékelés, és az érzelmi háttér. A fájdalom megfelelő kezelése nem csak szakmai kötelességünk, hanem hozzájárul az állat gyógyulásához, és a pácienseinkkel való jó kapcsolat fenntartásához egyaránt, erősíti az ember-állat köteléket. Habár házikedvenceink nagyon hatékonyan tudják rejteni a fájdalmukat, egyre több eszköz áll rendelkezésünkre, hogy felmérhessük az őket érintő fájdalom szintjét, és kezelni tudjuk azt.

A fájdalomrejtésnek evolúciós okai vannak, a beteg állatok többek közt így kerülték el, hogy más ragadozók célpontjává váljanak. Éppen ezért fontos kiemelnünk, hogy az, ha adott állat nem mutatja fájdalom jeleit, nem jelenti azt, hogy nem érez fájdalmat. Ahhoz, hogy időben észleljük és kezelhessük a problémát, elengedhetetlen a tulajdonos és az állatorvos közötti csapatmunka és kommunikáció.

A fájdalom elbírálásában nem csak a fizikális vizsgálatnak van szerepe. Mivel non-verbális élőlények (nem tudják elmondani nekünk, mi a panaszuk), a viselkedésük megfigyelése egyaránt lényeges mind a klinikai ellátás során, mind a tulajdonos által otthon megfigyelt formában. Szükség esetén az állatorvosunk – az adott fajra készített – viselkedés alapú fájdalom kérdőíveket is használhat a kezelés során. Akut esetben az állat testtartásából és viselkedéséből is levonhatja a megfelelő következtetéseket.

Milyen általános, ámde kevéssé ismert jelei vannak a fájdalomnak kutyákban és macskákban?

• agresszív, fenyegető viselkedés (morgás, szőrborzolás, feszült testtartás, ha odakap az állat)
• étvágytalanság, bágyadtság, antiszociális viselkedés
• rájuk nem jellemző mértékű vokalizáció (hangadás)
• fájdalmas terület nyalogatása, tisztogatása, rágcsálása, ehhez a területhez kapkodás
• gyors légzés, lihegés, nehezített légzés
• lábak felkapkodása, sántítás
• lépcsőzés, ugrálás, korábban rendszeresen űzött játékok, feladatok pl.: ágyra/ fára felmászás, személygépjárműbe önálló beszállás, bot vagy labda után szaladás elmaradása
• az izmok aszimmetrikus alakulása
• testtartás változás, vagy egyes testtartások felvételének nehézsége (pl.: óvatosan ül vagy fekszik le, mindig csak az egyik oldalra dől el, nehezen áll fel, inkább a fekvő pozíciót preferálja, ebből nehezen kel fel játékhoz, hátizmok rángása, farok csapkodása, farok beszegése)
• remegés

A fent említett jeleket a tulajdonosoknak is érdemes és szükséges ismernie, hogy felfedezhessék a fájdalom és diszkomfort jeleit.  Fontos, hogy szükség esetén a lehető legkorábban lépjünk közbe, előre gondolkozzunk, valamint az előírt fájdalomcsillapító kezelésre adott válasz folyamatos állatorvosi és tulajdonosi ellenőrzés alatt legyen.  Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állat nem mindig produkálja a fájdalom jeleit rendelői körülmények között, épp ezért komoly jelentősége lehet a gazdi megfigyeléseinek is.  

A fájdalom kezelése:

A fájdalom kezelése minden esetben egyéni, ahogyan az egyes állatok fájdalomérzékelése is. Csapatmunkát igényel mind a tulajdonostól, mind az állatorvostól, és tulajdonképpen a pácienstől magától is.

A kezelésben az állatorvos célja a multimodális fájdalomcsillapítás, ami azt jelenti, hogy szükség esetén a fájdalomérzet fizikai útját több helyen célozzuk meg, többféle gyógyszerrel, olyan dózisban, ami a legkevesebb potenciális mellékhatással jár.

A két legnagyobb csoportja a fájdalomcsillapítóknak a nem- szteroid típusú gyulladáscsökkentők, és az opioid fájdalomcsillapítók, de használatban vannak még helyi érzéstelenítők, és egyéb szerek, amelyeknek áldásos mellékhatása a fájdalomcsillapítás.

Mivel a kutyák és macskák nem ”kis emberek”, amikor a gyógyszerezésükről van szó, ne adjunk nekik vény nélkül kapható és/vagy emberi készítményeket. Mindig bízzuk az állatorvosra kedvencünk kezelését.

összeállította:
dr. Bády Diána