Acral lick dermatitis (lick granuloma)
Acral lick dermatitis (lick granuloma) kutyáknál
Meghatározás
A kutya acral lick dermatitis-nek nevezett kórképe az egyik leggyakoribb, ugyanakkor az egyik „legproblémásabb” bőrbetegség. Szó szerinti fordításban „lábvég nyalogatási bőrbetegség”, régebben a lick granuloma kifejezést használták.
A betegség egy jellegzetes ún. multifaktorialis, azaz több tényező miatt kialakuló betegség, ezért a diagnosztikai munka és a kezelés mindig nagy kihívás.
Előfordulás
Az acral lick dermatitis nagytestű, aktív, figyelem-igénylő fajtákban fordul elő leggyakrabban, mint például a dobermann, rottweiler, labrador, német juhászkutya, és az ír szetter. Kanokban kétszer gyakoribb, mint szukákban. A bőrelváltozás sokszor már 3 éves kor alatt megjelenik, de bármely életkorban előfordulhat.
Tünetek
A betegség lényege, hogy elsőként a terület nyalogatása tapasztalható és ennek következtében alakul ki a bőrtünet.
A folyamatos irritáció miatt sérülnek a szőrtüszők, a szőr kihullik és a terület baktériumokkal fertőződik. A szőrtüszők károsodnak és a baktériumok a bőr mélyebb rétegeibe jutnak (ún. follikulitisz, furunkulózis).
Az elváltozás mindig valamelyik végtag alsó, elülső részén jelenik meg, körülírt, 2-6 cm-es, kerek-ovalis, kiemelkedő, tömött terület formájában. Az elváltozást körkörösen egy elsötétült (hiperpigmentált) „karima” veszi körül, a felszíne általában egyenetlen, kifekélyesedett.
Diagnózis
Bár a tünetek nagyon jellegzetesek, mindig érdemes szövettani vizsgálattal alátámasztani a gyanút, mert egyes ritka bőrbetegségek (például bizonyos bőrdaganatok) hasonló megjelenésűek lehetnek.
A betegség okai, kezelés
A kutya acral lick dermatitis betegségének nehézsége abban rejlik, hogy magának a „nyalogatási kényszernek” az okát kell megtalálnunk.
Ennek hiányában hiába próbáljuk meg tüneti kezeléssel megoldani a problémát, az mindig csak tűzoltás lesz és előbb-vagy utóbb kiújul. A másik nehézség, hogy a bőrterület nyalogatásának okai rendkívül különbözőek lehetnek.
Előfordulhat, hogy valamely ortopédiai megbetegedés váltja ki, például porcleválás, ízületgyulladás stb… okoz fájdalmat, amely miatt az állat az adott területet intenzíven nyalogatni kezdi.
A hátsó végtagok esetében ki kell zárni az idegi összenyomatásból adódó, idegfájdalommal járó betegségeket is, mint például az ún. CEC (Cauda equina compressio) elnevezésű gerincbetegséget, ami az ágyékcsigolyák instabilitása miatt jön létre.
Az említett, ortopédiai és idegi megbetegedések vizsgálatához általában röntgen-, és/ vagy MRI-vizsgálat is szükséges lehet.
A terület viszkető érzésében allergiás bőrbetegségek is szerepet játszhatnak, mint a táplálékallergia vagy az atópia (belégzési allergia), ezért erre mindig gondolni kell. Visszaeső esetekben mindig érdemes hipoallergén diétát bevezetni.
Végül az is előfordul, hogy a végtag folyamatos nyalogatását viselkedési zavar okozza. Létrejöhet szorongás megnyilvánulásaként, ha az állat monoton környezetbe kerül, sokat van egyedül, életrendje felborul, stb… Ezen kívül újabban feltételezik, hogy az emberi „kényszerbetegség”-nek nevezett pszichiátriai megbetegedés (hivatalos nevén Obszcesszív-kompulzív zavar, OCD) kutya esetében is létezik és hasonló kényszercselekvésekben nyilvánul meg. Ezekben az esetekben szorongásoldó és pszichotrop gyógyszerek is segíthetnek, de nagyon fontos leszögezni, hogy ezeket csakis akkor szabad igénybe venni, ha minden fizikális háttérokot sikerült kizárnunk.
Ha sikerül megtalálni a pontos háttérokot, akkor természetesen azt célzottan kezelni kell.
A bőrelváltozás kezelése
A lick granuloma sokszor kicsi, kezelése mégis mindig hosszú és intenzív terápiát igényel. Ugyanis a bakteriális fertőzés szinte mindig igen mély. A kezelés szempontjait az alábbiakban összegezhetjük:
- meg kell akadályozni a terület további nyalogatását (lehetőleg védőgallérral, esetleg laza, szellőző kötéssel, ami nem fülled be)
- a területet szélesen le kell nyírni a helyi kezeléshez
- naponta többször, heteken át kell mosni a területet több komponensű speciális készítménnyel
- talán a legfontosabb az igen hosszú (8-12 hetes!) antibiotikum-terápia, amit célszerű érzékenységi vizsgálat alapján megválasztani
- ún. antihisztamin típusú gyógyszereket mindig érdemes igénybe venni viszketéscsillapítás céljából
- a szteroid szerek alkalmazásáról megoszlanak a vélemények, legtöbbször csak a már 4 hete tartó antibiotikum kúra után javasolják a tablettás készítményeket vagy a terület injekciós beszűrését
- a sebészi kimetszés NEM javasolt, mert a seb az anatómiai viszonyok miatt szinte mindig feszülni fog, ami még intenzívebb irritációt okoz, ráadásul nem jelent oki terápiát.
- alternatív megoldásként esetleg lézeres terápia megfontolható