“Fejtörő” vérfogyottság macskában

Makesz cicát azzal a kórelőzménnyel vettük fel, hogy néhány napja csak gubbaszt, szomorú, nem is eszik.

Megvizsgáltam a cicát, láztalan volt, nyirokcsomói normál méretűek, a szájüregben erős fogkövesség megállapítható, azonban úgy sejtettem, hogy ez önmagában nem okozhat ilyen hirtelen fellépő étvágytalanságot és gyengeséget. Ezen kívül az egyetlen szembeötlő tünet az volt, hogy a nyálkahártyákat, főleg kötőhártyát egyértelműen halványabbnak láttam.

Ez a tünet vérfogyottságot, más néven vérszegénységet (anémia) jelez, ami alátámaszthatja a gazdi által észlelt tüneteket. Azonnal vért vettünk és néhány perc alatt hematokrit-centrifugánk segítségével meghatároztuk az ún. hematokrit értéket (Ht), amely a vörösvérsejtek arányát mutatja meg. Makesz hematokrit értéke 15 lett, ami egyértelműen alacsony, hiszen macskában a normál érték: 30-40 közötti.

Ez az eredmény rögtön két nehézséget vetett fel. Az egyik, hogy döntenünk kellett, mikor rendelünk el a cicának vérátömlesztést, hiszen a szakirodalmi ajánlás szerint 12-14-es hematokrit értéknél már mindenképp szükséges az életmentő beavatkozás. Makesz értéke pedig épp a határon volt.

A másik pedig az a tény volt, hogy ez a „találat” önmagában még nem diagnózis, fel kell deríteni, mi okozta a vérszegénységet, ami a lehető legkülönbözőbb okokból kialakulhat.

Makesz 4 éves, kijáró, nem ivartalanított kandúr volt, ami elsőként arra terelte a gyanút, hogy esetleg valamely csontvelő károsító vírus – első sorban a macskaleukózis és a macska-AIDS (FeLV, FIV) vírus fertőzhette meg. Mivel a vörösvérsejtek a csontvelőben termelődnek, mindkettő a vörösvérsejtek termelődését csökkentheti, és ez esetben sajnos igen korlátozottak a kezelési lehetőségek. A rendelőnkben használt gyorstesztek segítségével ellenőriztük ezt a lehetőséget, és mindkét vírusteszt negatív lett (ami azt jelenti, hogy a cicából nem sikerült a vírusok ellen termelődött ellenanyagot kimutatni).

A következő gyanúm az volt, hogy esetleg patkányirtó méreghez jutott hozzá Makesz, amely véralvadásgátló anyagot tartalmaz és belső vérzést okozhat. Kijáró macskák sokszor a mérget fogyasztó egér vagy patkány elfogyasztásával szenvednek mérgezést. Az ilyen véralvadásgátló mérgezés elvileg sok egyéb tünetet is okozhatnak, mint például a bőrön létrejövő véraláfutások, a mellüregi vérzés stb…, de én már sok olyan esetet láttam, amikor az egyetlen tünet a nyálkahártyák halványsága volt. A tulajdonossal úgy döntöttünk, hogy sürgősségileg vérmintát küldünk a laborba kiderítendő, van-e véralvadási zavar vagy egyéb eltérés a vérképben, addig a biztonság kedvéért megkapja a patkányirtó szer mérgezés ellenszerét a cica.  A vérátömlesztéssel pedig megvárjuk az eredményt.

A laboratóriumi vérvizsgálat kissé meglepő eredményt hozott.

Az ún. APTI, PTI vizsgálatok kizárták a véralvadási zavar miatt kialakuló vérfogyottságot (tehát a mérgezést), viszont fény derült a vérszegénység valódi okára: a vérkenetben számos Hemobartonella baktérium (újabb nevén: Mycoplasma hemofelis) látszott. Ez a baktérium egy olyan kullancsok által terjesztett kórokozó, amely a vörösvérsejtekben élősködik, azok szétesését okozza, amely miatt vérfogyottság alakulhat ki. A vérleletben további érdekességek is voltak, amelyek alátámasztották, hogy valóban ez okozza a tüneteket. A vörösvérsejtek fiatal alakjai kifejezetten magas arányban voltak láthatók, ami azt jelzi számunkra, hogy a vörösvérsejtek termelődésével nincs baj, jelen esetben a mérleg másik oldalán van a probléma, a fogyás túl sok. A vörösvérsejtek alakja meglehetősen változatos képet mutatott a normál diszkosz alakhoz képest. Úgy gondoltam, lehetséges, hogy a Hemobartonella baktérium kezdte elpusztítani a vörösvérsejteket, de egy szövődmény is létrejött, a baktérium által megtámadott, rendellenes alakú vörösvérsejteket az immunrendszer nem ismerte fel sajátként és további pusztítást intézett ellenük. Orvosi kifejezéssel autoimmun szövődmény alakult ki. Ez hemobartonellózis esetén gyakran így van. Emiatt további vizsgálatot kértünk, ami be is igazolta az autoimmun folyamat (ún. Autoimmun hemolitikus anémia) gyanúját.

Makesz mind a baktérium, mint az autoimmun szövődmény ellen megkapta szükséges gyógyszereket, a mérgezés elleni ellenszert természetesen elhagytuk, és állapota napról napra jobb lett. Egy héttel később újra vért vettünk, a hematokrit érték 24 lett, Hemobartonella már nem volt jelen.

Tehát az eset szépen megoldódott, de egy dolog mégsem hagyott nyugodni.

A Hemobartonella tudvalevőleg csak olyan esetekben okoz betegséget, ha az állat immunrendszere valamely más tényező miatt károsodott, ez szinte mindig macskaleukózis vagy macska-AIDS fertőzés szokott lenni. Ezt a félelmemet meg is osztottam a gazdival, bár azért örültünk, hogy a vérszegénység megoldódott.

Két hónappal később azonban Makesz újra étvágytalan lett, lázas volt, és ekkor biztonság kedvéért megismételtük a vírusteszteket. Most a macskaleukózis gyorsteszt pozitív lett, azaz már kimutatható volt a vírus. Tüneti kezeléssel a cica ismét tünetmentes lett, megbeszéltük a macskaleukózissal fertőzött macskákkal való tartós teendőket és Makesz azóta is (kb. fél éve) jól van.

Ebből a történetből is jól kiviláglik, milyen fontosak a különböző kiegészítő vizsgálatok ahhoz, hogy hatékony kezelést lehessen végezni. És tanulság az is, hogy a macskaleukózis (FeLV) teszt negatív volta esetén, ha a gyanúnk erős a fertőzésre, mindig célszerű néhány hónappal később megismételni azt, hiszen egyszeri vizsgálat nem minden esetben tudja kimutatni a fertőzést.

 Írta: dr. Paulina Anna, 2014. április