Szaruhártya-gyulladás – Überreiter szindróma (Pannus)
A szem szaruhártya rétegének egyik leggyakoribb megbetegedése az idült, azaz elhúzódó jellegű felületes szaruhártya-gyulladás, latin neve keratitis superficialis chronica. Sok kutyatulajdonos ezt a betegséget Überreiter szindróma vagy pannus néven ismeri, de hasonlóan szinonim kifejezés a krónikus immunmediált keratoconjunctivitis szindróma (CIKS).
Mely fajtákra jellemző ez a típusú szaruhártya-gyulladás?
A betegséget leggyakrabban német juhászkutyában, illetve azok keverékeiben láthatjuk, de sok egyéb kutyafajtában leírták már ezt a kórképet, melyre mindkét szem szaruhártyájának fokozatosan kialakuló, festék lerakódással ún. pigmentációval járó gyulladása jellemző. Leggyakrabban német juhászkutyákban, ezek keverékeiben, belga juhász- és ausztrál juhászkutyákban találkozunk e betegséggel.
Milyen okok vezetnek e szembetegség kialakulásához és melyek a jellemző tünetek?
A betegség autoimmun eredetű, ami azt jelenti, hogy az állat immunrendszere nem ismeri fel a saját sejtjeit, és az adott szervben, szövetben (jelen esetben a szaruhártyában) gyulladásos reakció alakul ki. A tünetek gyakran magas UV sugárzás esetén, napfényes időben jelentkeznek először, vagy akkor tapasztalható kiújulás. A már kezeléssel megfelelően „szinten tartott” állatok nagy része akkor mutat ismét súlyosabb tüneteket, ha például havas időben erős napsütésnek van kitéve.
Az elváltozás a szaruhártya legfelső (ún. epithel) és az „alatta” lévő (ún. stróma) réteg felső részét érinti, ahol az amúgy véreret nem tartalmazó szövetben ún. vascularizáció kezdődik (vérerek jelennek meg), a szaruhártya felső rétegének hámsejtjei proliferálódnak, és gyakran festékanyagok rakódnak le ugyanitt. Az elváltozás rendszerint mindkét oldalon látható, nem vagy kevéssé fájdalmas és ritkán tapasztalható váladékozás.
Melyek a kezelés lehetőségei?
Az állatorvos egyik legfontosabb feladata, hogy tájékoztassa a kutya tulajdonosát a betegség jellegéről, miszerint ezeket az állatokat nagyon ritkán tudjuk végleg meggyógyítani, a célunk az, hogy jól látó, és fájdalommentes állapotot érjünk el. A szaruhártya teljes területének átlátszóságát rendszerint nem tudjuk elérni.
Sajnos ezen állatokat életük végéig kezelni kell, bár tapasztalataink szerint vannak olyan tünetekkel rendelkező kutyák, ahol a szaruhártya kisebb része érintett, és nem mutat évek során sem romló tendenciát a kórkép. Az ilyen esetekben sűrű ellenőrzés mellett egyedileg döntjük el, kezeljük-e a szemet vagy sem. Ezt természetesen csak gyulladástól mentes estekben és jól látó kutyáknál javasolhatjuk. Gyakran megfigyelhető, hogy a viszonylag fiatal korban jelentkező tünetek általában súlyosabbak, mint amikor az első tüneteket 4-5 éves kutyákon észleljük.
A kutyák kezelése fokozatosan több lépésben történik, egyedileg kell kiválasztani azt a terápiát, ami az adott állatnak szükséges. A tünetek súlyosságától függően helyileg (szemcsepp/szemkenőcs formájában) adunk gyulladáscsökkentőt, illetve legtöbbször szájon át is hasonló hatóanyagú gyógyszereket. Nagyon jó tapasztalataink vannak a cyclosporin tartalmú szemkenőcsökkel, illetve egyre inkább használatosak azok a kontaktlencsék, melyekben UV szűrő van. Szintén ígéretesnek bizonyul a pimecrolimus hatóanyag tartalmú szemkenőcs is, mellyel az utóbbi években igen jó tapasztalataink vannak. Mivel az elváltozás a szaruhártya külső részét érinti, nagyon nagy kiterjedésű pigmentlerakódásnál, vagy kezelésére nem, illetve gyengén reagáló állatok esetén a szaruhártya festékes rétegének műtéti eltávolítását javasoljuk (ún. felületes keratektómia).
dr. Fenyves Ildikó
