A rendelőnk nyitva tartása és kollégáink rendelési ideje:

Rendelő nyitva tartás

Hétfő: 10:00 - 20:00
Kedd: 10:00 - 20:00
Szerda: 10:00 - 20:00
Csütörtök: 10:00 - 20:00
Péntek: 10:00 - 20:00
Szombat: 09:00 - 12:00
Rendelőnkben a tervezett műtéteket
12:00 - 14:00 között végezzük

dr. Fenyves Ildikó*

és dr. Abuzant Balázs

Hétfő: 09:00 - 19:00 (csak sürgősségi szemészet)
Kedd: 10:00 - 12:00
Szerda: 12:00 - 20:00
Csütörtök: 10:00 - 12:00
Péntek: 12:00 - 20:00
Szombat: 09:00 - 19:00 (csak sürgősségi szemészet)

(a szemészeti vizsgálatra is előzetes bejelentkezés szükséges)

dr. Paulina Anna

Hétfő: 12:00 - 20:00
Kedd: 12:00 - 20:00
Szerda: 10:00 - 18:00
Csütörtök: 10:00 - 16:00
Péntek: 10:00 - 15:00
Szombat: minden 2. szombat

dr. Kapitány Réka

Kedd: 09:00 - 15:00
Csütörtök: 12:00 - 20:00

dr. Hermándy-Berencz Katalin

Hétfő: 10:00 - 18:00
Kedd: 10:00 - 18:00
Szerda: 12:00 - 20:00
Csütörtök: 10:00 - 15:00
Péntek: 12:00 - 20:00

* dr. Fenyves Ildikó

Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2015-től dr. Fenyves Ildikó munkájában elsősorban az állatorvos szemészet szakterülettel és az ezzel kapcsolatos kutatásokkal, képzésekkel foglalkozik. Rendelőnk szakmai felügyeletét továbbra is ő látja el.

Kérjük, ha nem szemészeti problémával kíván hozzá fordulni, azt az időpont egyeztetésnél mindenképpen jelezze.

Kisállat Szemészeti Szakrendelő Hálózat

Sürgős szemészeti esetben a fentiektől eltérő időpontban is segítséget nyújtunk.

Rendelőnk a Kisállat Szemészeti Szakrendelő Hálózat tagja, amely az év minden napján 9-19 óráig ellátja a sürgős szemészeti ellátást igénylő kutyákat és macskákat.

Kérjük önöket az előzetes bejelentkezésre!

Rendelő:
+3623 451-103 | +3630 263-7762

Amennyiben ragaszkodik valamelyik állatorvos kollégánkhoz, kérjük, az időpont egyeztetés során jelezze.

Epilepszia szakrendelés

Mit kell tudni az epilepsziáról?

Az epilepszia betegség kevéssé ismert az állattartók körében, számos tévhit övezi. Valószínűleg sokkal több kutyát és macskát érint, mint amelyeknél gondolnak rá. Az alábbiakban szeretnénk egy rövid ismertetőt közreadni bízva abban, hogy a jövőben több epilepsziás kedvenc jut el a megfelelő kivizsgálásig. Ennek érdekében ismertetjük azokat a rohamtüneteket, amelyekről általában nem tudják, hogy epilepszia áll a háttérben.

Mi az epilepszia?

Az epilepszia egy rendkívül heterogén betegségcsoport, ami azt jelenti, hogy számos klinikai tünet formájában jelentkezhet emberen és állaton egyaránt, és számos kóroki tényező állhat a hátterében.

Az epilepsziás működészavar egy olyan kórállapot, amely ismétlődő rohamok formájában jelentkezik, és hátterében az agykérgi szürkeállomány idegsejtjeinek átmeneti vagy tartós izgalmi állapota áll, amely jellegzetes (ún.: epileptiform) potenciálokat mutat az EEG (elektroenkefalográfiás)- vizsgálat során.

Epilepsziás rohama olyan állatnak vagy embernek is lehet, akik nem valódi epilepszia-betegségben szenvednek!

Ilyen esetben valamely jól behatárolható kiváltó tényező vagy betegség előzi meg a rohamot, amely igen sokféle lehet. Ez esetben ún.: alkalmi rohamról beszélünk.

Bizonyos méreganyagok (pl.: csigairtószerek), gyógyszerek minden egyednél kiválthatnak rohamot. Más, a szervezet egészét érintő anyagforgalmi betegségek (mint pl.: alacsony vércukorszint, máj- és hasnyálmirigy-betegségek, veseelégtelenség, bármely ok miatt kialakuló súlyos vérszegénység, stb.) csak az arra hajlamos egyedekben fognak epilepsziás rohamot előidézni, az állat vagy az ember veleszületetten alacsonyabb agyi görcs-küszöbszintje következtében.

Tehát rohamok jelentkezése esetén, alapvető fontosságú az állat általános vizsgálata a különféle, az anyagcserét is érintő, szervi megbetegedések kiszűrésére, amelyhez többek között vérvizsgálat is hozzá tartozik. Ha ilyenkor az alapbetegség, mint roham kiváltó tényező gyógyítható, többé a rohamok sem fognak jelentkezni, hiszen a rohamot kiváltó okot megszüntettük.

Visszatérő epilepsziás rohamokat okozhatnak az agyban lévő különböző elváltozások, betegségek (pl.: agyvelő fejlődési rendellenességek, daganatok, stb.), amelyek lokalizációja EEG-vizsgálattal jól behatárolható, képalkotó eljárásokkal sok esetben láthatóvá tehetők. Ilyen esetekben legfőképpen MRI-t, azaz mágneses rezonanciavizsgálatot szoktunk rutinszerűen alkalmazni, ezzel szemben a CT (computer tomographia) vagy a röntgenvizsgálat csak igen ritkán szolgáltat információt az epilepszia diagnosztikában.

Epilepszia betegségről (valódi epilepszia) akkor beszélünk, ha a rohamok minden látható ok nélkül, időről időre, spontán jelentkeznek, általában azonos lefolyású klinikai tünetek formájában. A rohamokért az idegsejtek átmeneti működészavara felelős, mely kóros agyi elektromos tevékenység csak EEG-vizsgálattal mutatható ki, a rohamok közötti időszakban is.

A valódi epilepszia betegség lehet örökletes vagy szerzett. Az öröklődő forma esetén, az első roham leggyakrabban 1-5 éves kor között jelentkezik kutyán. Szerzett epilepsziák bármely életkorban jelentkezhetnek.

Az epilepsziás rohamok típusai

A közhiedelemmel ellentétben az epilepszia tünete nem feltétlenül a görcsroham. Jóval gyakoribbak az epilepszia ún.: „görcsökkel nem járó” formái, hiszen a rohamtünetek kizárólag aszerint alakulnak, hogy melyik agylebeny, melyik agykérgi struktúráiból indul ki a roham.

Az epilepsziás rohamok megjelenési formájuk, vagyis a rohamtünetek alapján két fő csoportba sorolhatók, az ún.: fokális és a generalizált formába.

fokális epilepsziák esetén nem történik teljes eszméletvesztés, a roham (azaz az idegsejtek kóros elektromos kisülése) csak az agy körülírt területein zajlik. A generalizált epilepsziáknál a roham alatt az állat elveszti az eszméletét és a roham az agy minden területét bevonja.

A fokális epilepsziák esetében a tudat vagy teljesen tiszta (ún.: elemi parciális roham) vagy tudatzavar észlelhető enyhébb-súlyosabb formában (ún.: komplex parciális roham).

A fokális rohamok kiindulhatnak az agy mozgatókérgi vagy az érzőkérgi területéről is.

A mozgatókérgi területről kiinduló rohamokat motoros rohamoknak nevezzük, ilyenek pl.: az egy vagy több végtagra kiterjedő rángógörcsök, vagy merevgörcsök. De motoros fokális rohamok tünete lehet a rohamszerűen, átmenetileg jelentkező izomtónusvesztés a végtagokon, ilyenkor a lábak hirtelen szétcsúsznak, erőtlenné vállnak, percekig az állat nem tudja használni őket, majd spontán javulás tapasztalható. Motoros roham lehet továbbá a kizárólag a pofa, az ajkak és a fülek területére, illetve csak a test egyes izomcsoportjaira korlátozódó apró izomrángások, melyek órákig vagy napokig is eltarthatnak.

Az agy érző funkciót betöltő területéről kiinduló rohamok tünetei aszerint alakulnak, hogy melyik érzékszervi észlelésért felelős az adott agyi terület. Érző rohamok tünetei megnyilvánulhatnak pl.: hirtelen jelentkező hangyamászásszerű, viszkető, égető, zsibbadó érzeteként, amelyet a kutya az adott terület nyalásával, rágásával, harapdálásával, gyakran a farok kergetésével is jelezhet.

Jelentkezhetnek látási, hallási, szaglási hallucinációk. Előbbi esetében az állat mereven, vagy ijedten tekint maga elé, esetleg követi is fejével a látott „eseményeket”, vagy heves szimatolásba kezd, esetleg figyelő testtartásban, hegyes fülekkel figyel a csak az általa hallucinált hangok irányába.

pszichés funkciókért felelős régiókból kiinduló rohamok lehetnek hirtelen, minden látható kiváltó ok nélkül jelentkező viselkedésbeli változások (pl.: nyugtalan, ideges járkálás, szorongásra, félelemérzetre utaló magatartás, zavartság, de akár ok nélküli fellépő agresszív, dühöngő viselkedés is előfordulhat).

zsigeri (=vegetatív funkciókért) felelős területek érintettsége esetén a rohamtünet lehet hirtelen fellépő nyálzás, szőrborzolódás, pupillatágulat, felerősödött bélmozgások, agyi eredetű (ún.: centrális) hányás is. Az állat az előbbi esetben nyugtalanul járkál vagy csak a hasa fele nézeget, púposít, mely állapot a roham lezajlása után spontán elmúlik.

Gyakori fokális rohamtünetek kutyán az ún.: orális automatizmusok, amelyek során az állat enyhén vagy közepesen beszűkült tudatállapot mellett nyeldekel, csámcsog, nyaló-rágó mozgásokat végez, esetleg úgy tűnik, mintha egy láthatatlan fagylaltot nyalna. Bizonyos komplex parciális rohamok esetén az állat erősen beszűkült tudatállapot mellett nagy sebességgel, nyugtalanul, idegesen járkál, szólításra nem reagál, megállíthatatlanul, automatizmus formájában baktat, vagy szabályos köríveket tesz meg.

Generalizált rohamokról akkor beszélünk, ha az epilepsziás működészavar mindkét oldali agyfélteke, minden idegsejtjét bevonja.

A generalizált rohamoknak két típusa van, az absence (petit mal, távollét epilepszia) és a nagyroham (grand mal).

Az absence során a kutya a tudatvesztés állapotában az aktuális tevékenységében hirtelen megreked, másodperceken, perceken át elréved, a semmibe néz, görcsös jelenségek sohasem kísérik a rohamot (bambulás, szamárülés).

generalizált nagyroham során, teljes eszméletvesztés mellett merevgörcs, vagy rángógörcs jelentkezik, amely az egész test izomzatát érinti.

A rohamok lefolyása

A rohamokat órákkal, esetleg 24-48 órával megelőző időszakot prodromának (rohamelőérzet) nevezzük. Már ekkor is jelentkeznek bizonyos tünetek, az emberek radikális hangulatváltozásról, fejfájásról, gyengeségérzetről számolnak be, kutyákon gyakran csak viselkedésbeli változások (pl. átmenetileg elveszett szobatisztaság, tiltott helyen való tartózkodás) észlelhetők.

A rohamot közvetlenül megelőző másodperceket vagy perceket aurának hívjuk, ekkor a legkülönfélébb tünetek jelenhetnek meg kutyán, aszerint hogy melyik agykérgi területről indul ki a roham.

A roham utáni időszak a posztiktus, amely lehet csak percekig tartó, zavartsággal kísért állapot, de akár órákig-napokig is eltarthat a legkülönfélébb, súlyos tünetek formájában, pl.: agresszív viselkedés, amnézia (nem ismer fel semmit és senkit a környezetében a kutya), céltalan járkálás, fájdalomtünetek (sírás, nyüszítés), körözés, idegen tárgyak felvétele vagy heves rágása.

Az epilepszia állatorvosi ellátása

A különféle rohamtípusok felismerése és elkülönítése egyéb betegségektől azért fontos, mert ezek jelentkezése esetén az állat azonnali kivizsgálásra és kezelésre szorul. Ellenkező esetben az állapot súlyosbodásával, illetve a rohamfrekvencia növekedésével kell számolnunk!

A fentiekben leírt rohamtípusok embereknél mindig súlyos megítélés alá esnek, a beteg azonnali kivizsgálása és gondozásba vétele indul az epileptológus orvos részéről. Sajnálatosan kutyák és macskák esetén gyakran csak „hóbortos szokásnak”, neveletlenségnek, viselkedés- vagy magatartászavarnak tulajdonítják ezeket a fokális rohamtüneteket, pedig ezek a betegek éppúgy kezelést igényelnének, mint azok, amelyek görcsökkel és eszméletvesztéssel járó rohamokat mutatnak.

Az epileptológus állatorvos feladata annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a kutya neveletlen vagy neurológiai, pszichiátriai és/vagy epilepsziás beteg-e. Epilepszia gyanúja esetén epileptológiai szakvizsgálat szükséges.

Elsőként egy nagyon részletes kórelőzményi adatsort (anamnézist) kell felvennie a vizsgáló állatorvosnak, a beteg állat gazdijával történő elbeszélgetés során. Sokat segít, ha ebben az egész család részt vesz, akiknek a körében az állat él. A továbbiakban szükséges az állat teljes, belgyógyászati és neurológiai vizsgálata is, amelyet minden esetben vérvizsgálattal kell kiegészíteni. Esetenként egyéb vizsgálati módszerek (pl.: röntgen, UH) bevonása is szükséges lehet, hiszen az epilepszia mellett ismernünk kell az esetlegesen fennálló társbetegségek jelenlétét és kezelnünk is kell azokat.

Az elektroenkefalográfiás (EEG)-vizsgálat az egyedüli módszer az agy normál, vagy kóros elektromos tevékenységének (elektromos kisüléseinek) vizsgálatára, ezért elvégzése minden epilepsziás betegnél javasolt kutyák és macskák esetében is, epilepsziás embereknél kötelező érvényű vizsgálati módszer a világ minden országában.

Az epileptológia az ideggyógyászat (neurológia) külön tudományterülete, a humán orvoslásban kb. 50 éve csak erre a betegségre szakosodott orvosok foglalkoznak vele.

Hazánkban időről időre több állatorvosi neurológiai és azon belül az epilepszia témáját érintő továbbképzést is tartanak. Ezek közül kiemelkedő volt a múltban a dr. Kiss Gabriella által tartott 3 részes továbbképzés sorozat. Az állatorvosi szakirodalomban leírt adatok mellett rendelőnkben a továbbképzésen elsajátított ismeretanyagot is felhasználjuk az epilepsziás betegek gyógyításában.

A szakvizsgálatra időpontot kell kérni. Természetesen, ha az állat folyamatos rohamzajlás állapotában (ún.: status epilepticus) van, vagy állapota súlyos (pl.: roham utáni állandósult tudatzavaros állapot) időpont-egyeztetés nem szükséges, az ügyeletes állatorvos azonnal ellátja a beteget. (A részletes szakvizsgálat ilyen esetekben csak az életveszély elhárítása, illetve a mentális állapot rendezése után történik).

Az epileptológiai szakvizsgálat keretében történik a részletes (1-3 órás) kórelőzmény felvétele:

  • korábbi belgyógyászati és egyéb betegségek
  • az állat élettörténetének, életvitelének, szokásrendszerének megismerése
  •  az állat személyiségszerkezetének meghatározása (az esetleges ún.: pszichopatológiai tünetek azonosítása)
  •  rohamok tipizálása
  •  alkalmi/pszichés roham illetve valódi epilepszia-betegség elkülönítése
  •  az agyi működészavar helyének (ún.: epileptogén laesio) valószínű behatárolása
  •  a kórjóslat (prognózis) megállapítása
  •  belgyógyászati és ideggyógyászati (neurológiai) fizikális vizsgálat
  •  vérvétel és vérlaborvizsgálat helyben
  •  esetlegesen szükséges egyéb kiegészítő vizsgálatok (Rtg, UH) helyben
  •  terápiás javaslat (gyógyszerbeállítás, gyógyszerelhagyás) felállítása és eligazítás a roham esetén szükséges otthoni teendőkről.

A tulajdonosok a vizsgálatot követően részletes vizsgálati lapot és írásos véleményt kapnak

Az ismertetőt a vonatkozó szakirodalom mellett dr. Kiss Gabriella által tartott epileptológiai továbbképzések alapján dr. Paulina Anna készítette.

Fel