A házinyúl helyes tartásmódjáról

Tartási hely:

Tarthatók szabadtéri ketrecben és lakásban is. A kereskedelemben kapható ketrecek általában túl kicsi méretűek. Készülhetnek fából, és műanyagból is. Legtermészetesebb a fa, de azt megrághatja az állat. A fa azonban magába szívja a vizeletet, ezért nem megfelelő alom használata és nem elég gyakori tisztítás esetén egy idő után kellemetlen szagúvá válhat. Ha a ketrecből az állatot sosem engedik ki, akkor annak legalább olyan magasnak kell lennie, hogy az állat hátsó lábaira állva teljesen kinyújtózhasson és olyan hosszúnak, hogy hármat könnyedén ugrálhasson benne.
Ha lakásban tartjuk kedvencünket, az elektromos vezetékeket tartsuk távol tőle, mert megrághatja őket. Hasonlóképp a mérgező szobanövényeket (pl.: Diffenbachia spp.) is helyezzük el nem érhető helyre. Némelyikük a bútorokat és a tapétát is szívesen megrágja.

A kültéri ketrecek lábon álljanak a föld szintje felett, és esőtől, széltől illetve közvetlen napsugárzástól védve legyenek.  Megfelelő szellőzést kell biztosítani, de szobában ne tegyük a ketrecet huzatos helyre. A kültéren szabadon engedett nyulak mozgásigényüket nagyszerűen tudják fedezni és természetszerű táplálékhoz juthatnak, de arra mindig számítsunk, hogy a házinyúl mint az üregi nyúl leszármazottja több méteres üregeket fog ásni. Egyébként a nyulak könnyen megtanulják a csapóajtó-szerű macskakijáró használatát is. A kertbe kiengedett állatokat mindig felügyeljük, nehogy kutya, macska vagy más ragadozó áldozataivá váljanak. A nyári hónapokban mindenképp tartsuk távol a szúnyogokat és a legyeket, mert előbbiek a halálos lefolyású myxomatozis nevű betegség átvivői, míg a legyek a sebekben, felázott bőrön légylárva-fertőzöttséget okozhatnak.
Alomanyagnak faforgács, esetleg újságpapír és szalma vagy csak szalma a megfelelő. Fűrészport viszont ne használjunk, mert allergiára, légzőszervi megbetegedésekre hajlamosíthat.
Itatásra a kereskedelemben kapható önitatót használjuk. Az etetőtál fémből vagy kerámiából legyen, a szénának célszerű egy külön tartórácsot felszerelni.

Mivel este-éjszaka aktívabbak, érdemes nem a hálószobában elhelyezni a ketrecüket.

Tisztítás:

A ketrec rendszeres, alapos tisztítása a betegségek megelőzésének legfontosabb módja. Az alomtálcát akkor érdemes kitakarítani, ha látjuk, hogy az alom nedves (1-2 naponta). A kinti ketrecet minimum hetente 1x szükséges tisztítani. A nedves alomanyag talpfekélyre hajlamosít, a pangó vizelet ammóniatartalma pedig légúti megbetegedésekre. A nyulak általában egy helyre ürítenek, így könnyen megtaníthatók arra, hogy alomtálcára piszkítsanak, ha a beszerzésükkor ismételten ráhelyezzük az alomra a nyúlbogyókat és az állatot. A szobatisztaság náluk főként a vizeletürítésre vonatkozik. Fa, szalma-, vagy szénapellet, vagy papír alapú alomanyag alkalmas, a macskaalmot esetleg lenyelhetik.

Társak:

A nyulak társas állatok, ezért ideális esetben több egyedet érdemes együtt tartani. Ellenkező neműek esetén az egyiket vagy mindkettőt ivartalanítani kell. Két nőstény általában jól megfér, ha megfelelően nagy terület áll rendelkezésükre, ellenkező esetben harcolni fognak. Nem ivartalanított bakok egymásnak halálos sérüléseket is okozhatnak.  Tengerimalacot és nyulat sose tartsunk együtt, mert egymásra olyan kórokozót vihetnek át, amely a tengerimalacban tünetmentes fertőzöttséget okoz, de a nyulat megbetegíti és fordítva. Kutyával, macskával, vadászgörénnyel sose hagyjuk nyuszinkat felügyelet nélkül.

Bánásmód:

Mint prédaállatok, a nyulak általában érzékeny, ideges állatok, melyek alacsony fájdalomküszöbbel rendelkeznek. Ezért határozott, de finom bánásmódot igényelnek, mert ellenkező esetben könnyen pánikba eshetnek. Fülénél fogva sose ragadjuk meg az állatokat, ehelyett grabancukat megmarkolva tudjuk őket biztonságosan rögzíteni. Azonban ebben az esetben is biztosítsunk mihamarabb alátámasztást a lábaiknak.

Táplálás:

A nyulak a természetben túlnyomórészt legelő állatok, habár leveleket és hajtásokat is fogyasztanak. A különféle füvek általános összetétele 20-25% nyersrost, 15% nyersfehérje és 2-3% nyerszsír. A kereskedelemben kapható magkeverékek általában ehhez képest túl szegények rostban és túl sok bennük a fehérje, zsír és túl magas az energiatartalmuk. A nyúlnak emészthetetlen rostra is szüksége van a normális bélmozgás fenntartásához. Alacsony rosttartalmú és magas szénhidráttartalmú eleség a vastagbél csökkent motilitását (bélmozgást) eredményezi, amely további káros következményekkel jár. Túl koncentrált tápok kizárólagos etetése a metszőfogak túlnövését okozhatja, emellett az állat unatkozik, ami sztereotip viselkedést és agressziót szülhet. A magkeverékekből sokszor csak a szemestakarmányt és a hüvelyeseket válogatják ki az állatok, melyek kalciumtartalma alacsony, ami fog- és csontdeformitást okozhat.

Az optimális takarmány házinyúl számára a fű illetve a jó minőségű fűszéna, amelynek az étkezésük 80%-át szükséges kitennie, és mellette kis mennyiségű (teljes mennyiség 5%-a), jó minőségű, azaz magas rosttartalmú (18-24%) és 15% fehérjetartalmú nyúltáp. Az ilyen nyúltápok, ún.: pelletált tápok, amelyek most már széles körben elérhetőek hazánkban. Zöld leveles növények (táplálkozásuk 10%-ában adhatók) is előnyösek fokozott figyelmet fordítva arra, hogy ezek ne legyenek nedvesek az etetéskor, mint pl.: a tyúkhúr és a pongyola pitypang. Lucernaszéna is etethető, főleg a növésben lévő egyedekkel, de nem túlzott mennyiségben, ezért figyelni kell arra, hogy egyidejűleg ne adjunk lucernapelletet is, mert magas kalciumtartalma miatt húgykövesség alakulhat ki.

Zöldségek és kis mennyiségben esetleg gyümölcsök is etethetők, de a magas gyümölcscukor tartalmúakat kerüljük. A magkeverékeket ne, vagy minimális mennyiségben adjuk, mert az állatok válogathatnak belőle és könnyen el is hízhatnak. A zöldségek közül a keresztesvirágúak rendjébe tartozókat, tehát káposztát, kelkáposztát, retket, mustárzöldet ne adjunk, mert ezek felfúvódást okoznak.  A saláta sem alkalmas, mert akkumulálja szervezetébe a különféle kemikáliákat. Szárazkenyér nyúl számára szintén nem megfelelő takarmány.

Széna tehát mindig legyen elérhető, és hálóból vagy tartórácsról etessük, hogy ezzel is foglalkoztassuk az állatot. A zöldségeket is tűzhetjük magasra, hogy így „ehető játékként” szolgáljanak. A takarmányban sose hirtelen változtassuk az alapanyagokat, hanem fokozatosan. Ne etessünk penészes vagy lejárt szavatosságú szénát, tápot.

Összeállította: dr. Paulina Anna